Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz? Tettem fel a kérdést öt évvel ezelőtt. Sosem tudtuk meg igazán. Öt év távlatából viszont könnyű okosnak lenni, így az is leszek.

Első jelentés, avagy hirtelen ölbe pottyant vagyon... címen írtam meg első posztomat, amit eleinte érdeklődésmentesen posztoltam, a blog saját facebook oldalára. Tudtam, hogy ígéretektől nem lesz nézettség, így megvártam míg néhány poszt felkerül, majd körbeküldtem a hazai fikablogoknak. Napiszar.com, puruttya.hu, csubakka.hu és a subba.blog.hu. Közülük csak az utóbbi foglalkozott vele (ezért is szerepel oldalt a linkjük), írtak róla egy rövid ajánlót, ami pontosan elég volt ádáz tervem kezdetéhez, a blog ismert lett.

Az ismertség kezdete

De miről is volt szó? Arról, hogy nyertem az ötöslottón 1,6 millió forintot és mivel úgy gondoltam, hogy mindenem megvan, így egy ezt a pénzt szórakozásra költöm el, vagyis egészen konkrétan csajozásra, olyan sunákra hajtva, akik engem addig le se szartak, mert a pénzes csávók kellettek nekik. Akkoriban kezdték újra a ValóVilágot és rohadtul bennem volt a bizonyítási vágy, hogy ilyen szemetet bárki képes csinálni, a haverjaimban meg a baszogatás, hogy akkor csináljak. Csináltam. Így született meg a blog gondolata, nem csupán jól érzem magam, fullos nőket dugok, olyan helyeken ahol eddig nem jártam, de még szórakoztatok is másokat. Természetesen volt egy morális része is a dolognak, bemutatni ezt a világot, azon hasonszőrű férfitársaimnak, akik a blog indulásáig egyazon életet éltek velem. Egy görbe tükröt mutatni a társadalomnak és hatni az olyan lányokra, akikből potenciális bulikurva lehet. Joggal teheted fel a kérdést, hogy milyen jogon beszélek morálról, meg erkölcsről, ha a pénzt használva kúrok lányokat, de erre térj vissza jelen poszt végén, hátha árnyaltabb lesz a helyzet. A recept egyszerű volt, vettünk egy csomó designer cuccot, amikről ordít, hogy drága, majd olyan helyekre mentünk barátommal és segítőtársammal Gábor Úrral, ahol az olyan nők akik erre gerjednek, nagy számban megtalálhatóak. Túl sok szerepünk nem volt, a kezünkön a ketyegő, meg a pimpes cipő elintézte helyettünk a diskurzsust, nekünk tulajdonképpen már csak az ágyban kellett teljesítenünk, de ha szarok voltunk, akkor sem merték a kispicsák megmondani. Így a saját kielégülésünk, bulizásunk adott volt, már csak minden party után egy hosszabb blogposztot kellett írnunk, hogy beszámoljunk az eseményekről. 

Öt perc hírnév

A blog első posztja 2011. június 16.-kán jelent meg, az utolsó, Epilógus című pedig 2011. július 20.-kán került fel, röviddel éjfél után. Ezalatt a blog, elérte a közel félmilliós oldalmegjelenítést, több mint százezer felhasználótól, Facebook oldalunk 12 ezer rajongót tudhatott magának (mára ebből alig hétezer maradt), postaládám 7700 levelet számolt ebben az időszakban. Ezek hatalmas számok, egy alig 10 posztolt kontentet tartalmazó blognál. Persze már akkor is voltak jóval nagyobb blogok, nagy rajongótáborokkal, de ilyen dinamikusan fejlődő facebook oldala, előzetes márka/brand nélkül, senkinek nem volt. Tulajdonképpen úgy értük el a 0 like-ról, a 10 ezret, hogy első nap ötszáz, második nap ezer, a harmadik nap ötezer, egy hét múlva pedig át is léptük a bűvös tízest. Voltak olyan éjszakáim, amikor semmi mást nem csináltam, csak a levelekre válaszoltam, vagy éppen a kommentáradatban próbáltam aktívan részt venni. És ekkor még egyetlen index címlapot sem kaptunk, a bejegyzések úgy hozták a húszezer feletti oldalmegjelenítéseket, hogy csak és kizárólag a facebook-os like-okból és megosztásokból éltünk. Persze nem maradt el a mainstreem média érdeklődése sem, meglepő módon elsőnek a nagyobb bulvárlapok kapcsoltak, először a blikk, majd a napi ász, de csináltak velünk anyagot a fókusztól is (bár ha jól emlékszem ezt nem adták le), voltunk téma a bumerángban is. Érdemes megjegyezni, hogy ez abban az időben volt, amikor a Facebook még nem volt annyira népszerű hazánkban, bár már akkor is sokan használták, bőven az iwiw volt az elsődleges szociális háló (már a magyar felhasználók számát nézve, nem aktivitásban), az msn meg az alap üzenetküldő. Akkoriban nem voltak tudnodkell, mindenegyben és egyéb hasonló, mindenre univerzális megoldást nyújtó tucatsite-ok, amik tényleg képesek tömegeket mozgatni egy-egy bejegyzés alatt, már ami a lájkok számát jelenti. Ha a blog napjainkban jelent volna meg, valószínűleg komolyabb sikere lehetett volna, de nagyobb buktatói is. Erről viszont később.

Statisztika 2011. június 10-től augusztus 25.-ig

Ha Magyarországon menne a twitter valószínűleg a mi hashtagünk lett volna a legnépszerűbb. Bár mérhető csatornáink a blogon és facebook oldalunkon kívül nem voltak, megkerülhetetlen jelenség voltunk. Az éjszakai életben, az egyetemeken, romkocsmákban és fesztiválokon is beszédtéma volt a blog, sokan buszokon, vonatokon, közértben de még az orvosi várókban is hallották ahogy kortól és nemtől független rólunk beszélnek. 

És miért ne beszéltek volna? A blog témája konstans, valamennyi korosztályt érintő, a nemek párharcát folyton behálózó jelenség. Kit ne érdekelne, hogy a mocskos anyagiak, hogyan szövik át a mindennapjainkat, legyen szó egy éjszakás kalandról, vagy halálig tartó házasságról.

Ezt írta rólunk a blikk.

A médiafelhajtást rendkívül könnyű megszokni, az ember észre sem veszi és már természetesnek veszi, hogy középpontban van. Bár soha nem voltam celeb, teljesen képes vagyok megérteni, hogy miért képesek megrészegülni a hírnévtől emberek. Amikor írtak rólam, vagy megemlítették a blogot úgy éreztem, hogy elismerik amit csinálok, független attól, hogy pozitív, vagy pejoratív volt az. Amikor emailben folyton interjúkért könyörögtek, vagy éppen jobbnál jobb plázakurvák küldtek magukról pinás képeket, egyértelműen csorbítja az ember tényleges énképét, elhiszi magáról azt, amit csak időszakosan akart bemutatni, majd nagyképű és egoista lesz. Egyetlen szerencsém az volt, hogy a munkám miatt az egész blogosdit álnéven csináltuk, így a hétköznapokban vissza kellett vennem, így nem estem át a bizonyos határon és talán néhány emberrel való lekezelő bánásmódon kívül, nem történt komolyabb sérülés. 

Lelkileg kibírni

A blog gépezete egyszerűen működött. Gábor Úr és én elmentünk bulizni, ha tudtunk akkor megdugtunk valakit, másnap pedig én megírtam, Gábor átnézte és egy néhányszáz leütésben leírta az ő véleményét is. Ezeket külön idézetdobozokba raktuk, hogy jól elkülöníthető legyen. A Facebookot és a direkt a blog részére létrehozott gmail fiókot én kezeltem. Ez volt a nehéz része. 

Ha tanácsot kéne adnom egy kezdő blogolónak, akiről tudom, hogy az írásai nagy sikert fognak befutni, az lenne az első, hogy rajongókkal nem flörtölünk. Legalábbis virtuálisan. Nyilván sejthető volt az írásaink stílusából, hogy azért jófej srácok vagyunk, az álnév pedig adott egy olyan misztikumot a személyünk köré, ami miatt magányosabb, vagy érdeklődőbb lányok írtak nekünk, vagyis tulajdonképpen inkább nekem személyre szólóan. Voltak akik csak kíváncsiak voltak, hogy milyen vagyok valójában, valaki átlátott a színfalak mögé és megkedvelt, volt olyan is aki azt mondta, hogy ilyen tökös srácot még nem látott és meghívna egy randira. Ez a 40-es basznivaló nő, cabrio bmw-vel jött értem, bécsben vacsoráztunk, a práterben romantikáztunk és a közeli hiltonban kúrtunk állat módjára. Mindent ő fizetett és hazafelé úton azt mondta, hogy ilyen olcsón nem érezte még ilyen jól magát. Aztán ha továbblépünk az öncélú dicsekvésen, voltak olyan egyszerű, csinos szomszédlány levelezőpartnereim, akikkel nagyon hamar, nagyon egy hullámhosszra kerültünk.

Volt egy lány, aki már nagyon az elején írt és nagyon szellemes volt, valami megfogott benne. Nekem tetszett, de én nem voltam az esete, idősebb is volt nálam (ami mondjuk esetemben nem para, világéletemben idősebb nőim voltak) de a misztikum vagy csak a tudat, hogy már az elején leírtuk, hogy úgysem kellene a másik, adott egy varázst az egésznek. Mikor én felfedtem neki magam, akkor ő összetört, mert másra számított, de a beszélgetéseket továbbra is igényelte, majd találkoztunk, ami bár nagyon baráti hangvételben telt, aztán mikor úgy esett, hogy én lefeküdtem más lányokkal, akkor végigsírta az éjszakát, majd egy-két napon belül megszakított velem minden kapcsolatot. Lelkileg nehéz volt. Egy részem ragaszkodott hozzá, de egy másik már friendzone-ba rakta. Fura, mert sokáig azt hittem, hogy csak lányoknál van ilyen. Persze egy barát akkor is barát, ha berakja. Megígértette velem, hogy ha szerepelni fog a blogon, akkor a Kati álnevet kapja. Katival négy hónap híján öt éve nincs kapcsolatom. 

A második lánnyal (kronológiailag) azóta is jó barátságban vagyok, kapcsolatunk különleges természetét nehéz lenne leírnom, egyszer próbáltunk dugni, de valamiért nem teljesen jött össze. Már nem is emlékszem miért. (Ami azért fura, mert ha eddig valakivel eljutottam a meztelenségig, ott mindig volt kúrás(max szar volt), egyedül vele nem.)  Mindenesetre a blog nélkül nem ismerném és feltétlen hiányozna az életemből, annak ellenére is, hogy egy igazi drámahercegnő.

Az utolsó lány, akivel komolyabb kapcsolatom alakult ki, a blog miatt, egy fiatalabb, mondhatni frisstizennyolcas (volt akkor), aki bár az átlagnál jobban néz ki, egészen tinikora óta úgy érezte, hogy megjátssza magát és a társadalmi elvárások miatt plázapicsaként élt. A blogom ébresztette rá arra, hogy nem kell folytatnia, anélkül is élhet teljes életet, hogy beáll a sorba. Párszor találkoztunk, vele egy ideig nagyon egymásra kattantunk, a szexuális összhang tökéletes volt, ám nem kívánt olyan emberrel komolyabb kapcsolatot kialakítani, aki mögött annyi nő van, ám összehoztam egy kedves ismerősömmel, mai napig együtt vannak, boldogok és most nyáron lesz az esküvő. 

Ezek amiket leírok, jó dolgok, alapesetben mind kedves emlék kéne, hogy legyen, de miközben az elhatározásod és az olvasótáborod azt kívánja, hogy te pénzért csajozz, akkor nehéz ezt őszinteség mellett úgy megoldani, hogy valaki ne sérüljön. Talán ezek a dolgok látszódnak az utolsó bejegyzéseken.

Ez az egész kicsit olyan volt mint Barney varázstelefonja, soha nem volt elég jó az éppen aktuális nő, mert mindig jött egy jobb.

Ilyenkor történik meg az, ami minden férfival megtörténik legalább egyszer élete során, két(sok) szék közül beesik a pad alá. Ilyen az ha az ember elveszíti az értékítéletét, de tanultam belőle. Nem picsogás, vagy ilyesmi, csak nektek egy kis behind the scenes. 

Tündérszó

Persze a rengeteg levélből, rengetegen szidtak. Főleg lányok, de megtalált az összes szekta akik szerint majd a pokolban fogok elégni, vagy még rosszabb a lelkem örökké bolyongani fog. Van egy levél ami kiérdemelte gmailen a csillagot, nem sok volt abból a közel nyolcezerből, de mivel annyira magával ragadt, ezért megosztom veletek is. Kommentár nélkül. (ja és ha valaki rossz szóval meri illetni akkor nem lesz semmi megölömkinyíromfelakasztom stb. )

Kedves Szerda úr!

A héten volt szerencsém szembetalálkozni az Ön újdonsült találmányával, illetve a

találmányának rögzítésével, fb-on és blog formában is.

Ez az ötlet szerintem sokakban megmozdít gondolatokat, és bizonyára elég sok levelet és

bejegyzést kap, akár eliserőt, akár elítélőt. Én mégis úgy érzem, talán a legtöbb ember jó

mókának tartja, és érdeklődéssel követi a fejleményeket.

A célzat, amiért rávettem magam, hogy írjak egy e-mailt ebben a témában többrétű, de főként

a megértésre való törekvés.

Lehet ez egy hosszabb levél lesz, úgyhogy készüljön fel, és remélem nem fárasztom le.

A nyeremény se túl nagy se túl kicsi, úgy vélem hogy arra a tesztre, amire készül vele, elég

lesz. Úgyhogy nem mondanék kritikát arról, hogy ilyen/olyan életmóddal meddig lehet

kihúzni vele.

Először is mesélek egy történetet.

Vannak barátaim, haverjaim inkább, akik hasonló külső tulajdonsággal rendelkezhetnek mint

Ön, és bár nem látok a pénztárcájába, de úgy érzem, hasonló anyagi körülmények között

élnek, illetve keresnek a munkahelyükön. Adott esetben beszélhetünk mondjuk netto 200 e

körüli havi jövedelemről (+/- 50 e). Viszonylag sokat mozognak társaságban, és az én

megítélésem szerint normális, de kellőképp fiatalos hozzáállással, humoros és igazán

társaságilény személyiséggel rendelkeznek. Ezt Önben is megtalálom. Az hogy sokfelé

megfordulnak, ez alatt azt értem hogy pl. a füredi sundancepark rendszeres célpontja a nyári

hétvégéiknek. Ahogy Ön is mesélte, más hölgyek mozgolódnak, kiváltképp a pénzköltésének

célszemélyei. Ezen célszemélyek rendkívül dekoratív külső jegyekkel rendelkeznek, és ezen

belül ne menjünk részletekbe, hogy valószínű (tisztelet a kivételnek) belső értékeik

gyérebbek, az átlagnál. Visszakanyarodva az eredeti sztori vonalához, az én barátaim

mindegyike ezen hölgyek fele orientálódik, sikeresen vagy legtöbbször sikertelenül.

Mindenesetre sokszor téma ezen hölgyek pénzéhsége, és könnyű ledér viselkedése az előbbi

függvényében. Az, hogy épp ezt a küllemet miből finanszírozzák, nem a mi dolgunk,

mindenesetre valószínűsíthető, hogy vannak mecénásaik. Ők a vágyak tárgyai, ők azok akik

megérdemlik a luxust, mert a szépségükkel megörvendeztetik a férfinemet. Ők azok akiknek

a férfi örül, hogy fizetheti az italát és a belépőjét stb.stb. A lány a szomszédból típusú csajok,

ilyen sundancepark típusú helyeken nem rúgnak labdába, se bájos mosolyukkal, se sziporkázó

humorukkal, se selymes bőrükkel, de a borotvaéles eszükkel végképp nem. Önöknél nem,

akik átlagos testalkatú és átlagos műveltségű férfi emberek.Szóval, irány a sundancepark, és a

dögös hölgyek, akik többet tudnak nyújtani, látványba mindenképp a lányaszomszédból

típusnál.

Ezeknél a haveroknál, a megfigyelhető jellemvonás még az, hogy bár Önnél 4-5 évvel

idősebbek, nem bírják azon traumát feldolgozni, hogy mellettük nem feszít még egy Dukai

Regina szépségű hölgy se, és úgy tűnik, mintha szélmalomharcot folytatnának. Mindenesetre

a kitartásuk dicsérendő. Így aztán lassan 6-8 éve célba veszik a balatonpartot,és annak

nívósabb helyeit, ahol kudarc és siker váltogatja egymást, csajozás terén.

Ma is így megy ez, keresik azokat a szórakozóhelyeket, amelyek ugyan a zenei és társasági

színvonalukban jóval alulmaradnak az intellektuell, de ugyanakkor laza közösség szintjétől és

ezen társaság szórakoztatásukra meghívott művészek, zenészek által nyújtott muzikális

élménytől. De már ez is teljesen mindegy.

A legfőbb, vagyis a leghőbb cél: a hölgy, aki gazellatestét/(lelkét) pénzért bármikor odaadja,

és az élmény természetesen megfizethetetlen.

Megfizethetetlen, mert egyszerűen szép, és milyen ritka hogy egy átlagos férfival egy ilyen

átlagon felüli szépségű hölgy csacsog és bújik ágyba.

És az 1,6 millió ft-ot meg is éri, az élmény és a teszt mindenképp. De ha mást nem a

bizonyíték, ott lesz az Ön kezébe, hogy Ön megmutatta. És a gyanú beigazolódott, hogy igen,

vannak bizony anyagias nők, és ezek egy bizonyos része a maguk külsőségét rendkívüli

módon fitogtatott hölgyek, aka plázacicák.

1,6 millió ft.

Ami jár egy nyári csajozásra, luxus Önnek, luxus a barátjának, de legfőképp luxus a kiszemelt

plázacicának. És természetesen Ön úriember, mert a hölgyeket hölgyként kezeli, ahogy a

nagykönyvben meg vagyon írva, gavallér, gentleman a javából. Nem kisstílű, szarrágó

hölgytársaságra vágyó fiatalamber, hanem az etikett és protokoll mindentudója. Amit magába

szívott kedves családjától, a főiskolán, a barátoktól és emellé társul egy belülről jövő

intelligencia is. De ez mind-mind szép és jó, de valahogy Ön többre vágyik, meg akarja

mutatni, hogy…….hogy az Öné is lehet egy ilyen célszemély. Hogy Ön is képes erre, és ez

csak "buksza" függő!

Hogy nem csak a valóban pénzes átlagos testalkatú férfiembereknek jár ezen szolgáltatás,

Önnnek is jár, de ha nem is jár úgymond juttatásként, mint a Mercedes A osztály mellé a

szőke hosszúcomb, akkor is jár egy próba. Próba, hogy milyen lenne ha, sőt, hogy milyen ha

vastag a pénztárca.

És mi olvasók Önnel együtt megtudjuk milyen. Van aki irigykedik, és ezért aztán kevesli a

pénzt, van aki jót röhög, van aki zseniális ötletnek tartja...azért szerintem mindenkinek van

egy véleménye.

Egy másik alternatíva azért nekem szöget ütött a fejembe. Persze, Ön még csak 23 éves, de

azért leírom. Ebből a pénzből teszem azt 3 hónap aktív csajozásra van lehetősége a kiszemelt

célszemélyekkel. Akiknek előnyét már taglaltam, hátrányait meg igyekeztem minél

szűkösebbre venni. De tegyük fel, van egy lány, minden adottsággal rendelkezik, hogy

plázacicává váljon, de ő úgy dönt, neki mindig fontosabb vmi (egy jó koncert, egy jó könyv,

egy sörözés a haverokkal, egy badacsonyi bornapok, vagy egy biciklitúra stbstb) mint az

aktuálisan legújabb haj/smink/műköröm/divat/szex-trendet követni. Épp ezért csak marad úgy

ahogy van...lehet szolidabb dekoltázzsal, kevesebb fehér hosszúszárú júniusi csizmával, és

fekete csipke tangával ami átüt a fehér nadrágon. Kevesebb. Tényleg kevesebb! És neki a

mozijegy max évnte egyszer jár úgy meghívásos alapon. Neki egy L. I. I. T. koktél nem jár,

max ha fizeti magának, nem jár a romantikus vacsora se, max ha megcsalták, és valahogy ki

kell engesztelni. Nem jár luxus apartman és jakuzzi. És főleg nem több üveg prosecco. Pedig

egy ilyen lányt 1,6-ból ezen feltételekkel kilehetne elégíteni 69 éves nyanya koráig. Hmmm.

De ami jár egy "hölgynek" nem jár egy "lányaszomszédból"-nak.

Mit tehet akkor az a lány, akinek azon minimális igényei vannak, hogy fél óra aktív csevej

klassz témákról, móka kacagás, és egy fagyi a Tagore-n. Mit tehet az a lány, aki szeretne úgy

pancsolni a Balatonba A FÉRFIVAL, hogy esetleg a férfinak magától átfusson az agyán hogy

meghívom egy jégkrémre/főtt kukoricára (budget: 300 ft/db)? ...de én erre is tudom a választ:

SEMMIT! Semmit se tehet.

Pedig, szerencsétlen, lehet hogy elfogadja az átlagos férfi kopaszodó halántékát, az alakulgató

sörhasát, a bogarait (üres tejesdoboz vissza a hűtőbe), a csirkecsöcsét (ami lassan nagyobb

mint a sajátja), és fogain a mákszemeket, meg a görbe férfiasságát. Továbbmegyek, szereti

mindezt! Így szereti ahogy van! Hasatul, őszesen, csöcsösen.... stbstb.!

De ez a lány fizesse felesbe a pizzát, fizesse felesbe a mozit, ne hogy már egy esti csajozás

többe kerüljön 900 ft-nál, Önnek! Persze az élmény feledhetetlen, és összehasonlíthatatlan!

Szexről meg még nem is beszéltünk. Mit tudhat egy lányaszomszédból egy plázacicához

képest, az ágyban?! Nem hasonlítható össze e kettő. Mert a mérleg nyelve erősen dől a

plázacicák javára, nincs mese.

És a lényeg, hol a kihívás, hol a kihívás a lányaszomszédból-ban? Az Ön válasza az egész

találmányával, egyértelműen a: SEHOL!

Amúgy, nem célom elkedvetleníteni, és főleg nem hatni! Bennem csak ezek az érzések

futottak át. No meg az, hogy mennyi hölgy rajongója van. Ami érdekes. Szerintem elsőre

nagyon tesztjellegű az egész, a célok, amit leír. De aztán éreztem a soraiban, hogy ezen

hölgyek a vágyálmainak megtestesítői. Elszomorodtam. Bevallom.

Szomorú vagyok, mert belül én és a társaim, akik csak úgymond az "átlagok" (hál'isten)

vagyunk, nem lehetünk célszemélyek egy lottó 4essel szerzett öröm , élmény és boldogság

megosztásában! És itt nem feltétlenül az újonnan szerzett hölgypartnerre gondolok, hanem

adott esetben egy meglévő párkapcsolatra. (ami alól Ön természetesen mentesül, hiszen

egyedülálló.)

Sok sikert és az álmai beteljesülését kívánom a maradék időre!

Kívánom, hogy sikerüljön amegnemértett plázacicák működésének mikéntjéről sok hasznos

információt beszereznie!

Ön és a találmánya egy jó induló lökést adott a most már feltüzelt férfiak pénztárcás

szárnyainak próbálgatására. És egy jó vödör jeges vizet burított azokra a nőkre, akik egy üveg

bor mellett az életük legjobb és legrosszabb élményeit szokták elmesélni, annak akit

szeretnek!

 

Üdvözlettel:[CENZÚRÁZVA] Nóra - [CENZÚRÁZVA]

 

u.i.: jól tette, hogy a VOLT fesztiválra nem ment el. Eme fesztiválon a célszemélyek

meglehetősen szerény számban voltak jelen!

 Járulékos veszteségek

Másik blogomon elhangzott párszor, hogy Oravecz Nóra az én frankenstein szörnyem. Hülyén hangzik, de igaz. A blog nélkül valószínűleg másképp alakult volna az élete, de csak azért mert nekem megvan a véleményem a tevékenységéről, még nem szeretném őt bántani. A történet úgy kezdődött, hogy Nóri rendkívül aktív kommentelő és rajongója volt a blognak, a kezdeti időszaktól kezdve. 2011. Június 24-kén kaptam egy üzenetet Nórától, amiben a a Hova kurvultok csajok???? kézirata volt. Nekem mivel tetszett, hogy egy fiatal nő, viszonylag szabadszájúan ír a mi témánknak megágyazva, jól meg is osztottam azt. Ez a legelső Hova kurvultok csajok???? cikk, ennél előbbi dátummal meg sem található, még tárolt változatban sem. Rá egy két napra, Nóra felrakta a saját blogjára, amit szintén megosztottam, a többit pedig már tudjátok. Esetleg egy kis összefoglaló HVG színvonalon, ha érdekel.

Nóra köszönőlevele

Amikor először írtam arról, hogy az Oravecz jelenség tulajdonképpen az én blogom hatására született meg a jelenlegi formájában, akkor nem arra gondolok, hogy én szabadítottam Magyarországra, hiszen előtte is blogolt, de a leghíresebb posztját, amitől tulajdonképpen az lett aki, én inspiráltam. Ez nem az ő sikerének meglovagolása, nem akarok az ő hátán felkapaszkodni, a könyv és idézetgyártók, milliós klikkelések világában, apró, kellemes, érdekesség, hogy a blog mennyire hatással volt a jelenlegi blogszférára, illetve elsővonalas bloggerekre. Ahogy pedig ő hatással van másokra, az már tényleg közvetett. Ez az igazi pillangóeffekt baszod.

Szexuális fejlődés

A blogot huszonhárom éves koromban indítottam útjára. Ekkor egészen pontosan huszonnégy partneren voltam túl, amiből három komoly kapcsolatom volt (ezek több évesek). Mondhatni a szexben magabiztos, de sok témában még tapasztalatlannak számítottam, hiszen a főleg egy éjszakás kapcsolatokból álló tanulmányaim, kevésbé tették lehetővé a kísérletezést, a komolyabb barátnőim pedig kevés esetben voltak nyitottak az újdonságokra. Ha jobban belegondolok miért is kellett volna annak lenniük, szexuális életük kezdetén bőven elég volt nekik, hogy valaki a csúcsra juttatja őket. De jött a blog és új távlatok nyíltak meg előttem, olyan nők lábai között, akikkel lényegében előtte csak a pornófilmek előtt recskázva találkoztunk. Egy férfi amíg nem kúr le egy tipikus szőke, szilikoncsöcsű, darázsderekú plázakurvát, feltöltött ajakkal, addig nem fogja megérteni azt, hogy a szex nem a külsőségeken alapul. A meggyőződés elsődleges kialakulása a megtapasztalás, hiába triviális évek óta, hogy egy szolidabban kinéző lány többet adhat (mint az élet során, mint szexuálisan) amíg nincs tapasztalat, azt fogjuk gondolni, hogy csak így akarnak szolidan lebeszélni minket arról, amit úgysem kaphatunk meg. Persze szó se róla, ritka esetekben a plázakurvák is képesek nagy odaadással dugni, de nem jellemző. Nemhiába közkeletű mondás, miszerint a ronda lányok azért jók az ágyban mert így kompenzálnak. Persze ez nem általános, de minden mondásnak van egy kiindulási, vagy igazságalapja. 

Az akcióink során, olyan lányokkal dughattunk, akikkel előtte nem, így triviális lett számomra, hogy a tökéletes külsejű nőkben ugyanúgy vannak önértékelési problémák, gátlások, ügyesen elrejtett testhibák, mint bárki másnál és képes voltam megérteni, hogy a jó szex nem erről szól. Az ukrán lányokkal való kaland után számomra nem létezett megközelíthetetlen nő és mikor a férfi egy álomnőnek, ordítós, remegős, karmolós orgazmust csinál, akkor képes lesz megérteni, hogy hiába nem vagyok két méter magas, széles vállú, kockahasú, meg rocco farkú, de amíg tudom, hogy hova kell nyúlni, hogyan kell reagálni a nő mozdulataira, tudom, szavak nélkül tudom hol a határ, vagy éppen mikor léphetem át az addig nem engedettet, na az tesz igazán szexistenné. Ezt pedig az ukrán lányok nélkül, tehát a blog nélkül valószínűleg soha nem tapasztaltam volna meg. Sosem volt gondom, a nőkkel, illetve a szexszel, mindig felállt és szerencsére egy menet után sem lankad le (sőt néha ezt még problémának is érzem), de az igazán örömteli aktus okozása, az tanulható. Persze vannak helyzetek mikor nincs szükség erre, mert a partnerrel való egybeforrás, olyan szenvedélyes, hogy minden jön magától, azt hiszem a nők ezt hívják kémiának, de bárhogy is vesszük nem ez a megszokott. Az már sokkal inkább, hogy új partner esetén feszengés van, a nő nem tud elélvezni, a férfi erre ráfeszül, ezért még annyira sem tud teljesíteni mint addig, aztán leáll, a csaj szophatja fél óráig, míg újra valami keménységet produkál, etc.etc. Mind a nők, mind a férfiak tele vannak megfelelési kényszerrel, a külsőségek túlzott használata pedig annyira csorbítja a valóságot, hogy mire két ember a hálószobába ér, levetkőznek és nem merik büszkén megmutatni magukat. 

Borka Judit által készített logó

A blognak bár vége lett, de én az azt követő években felturbózott magabiztossággal, immáron magamat adva vetettem bele magam az online társkeresők, bulik és utcai csajozás direkt csak szexre játszó ligájába. Hatalmas sikerem volt, bár az elutasításból is kijutott bőven, de ez sosem szegte kedvem az újrapróbálkozásban, lényegében csak akkor volt üres az ágyam, ha úgy akartam. Évekig faltam a nőket 18-40-es korig jöhetett bárki, akiben valami megfogott és sikeres voltam.Nem pénzzel, nem kamusztorikkal, bőven elég volt az, hogy tudtam mit akarok, tudtam, hogy hogyan érhetem el és nem utolsó sorban, hogy nő nem hagyta el orgazmus nélkül a lakásomat. Itt már a rajongói levelek is játszottak. Volt egy csaj, aki küldött magáról meztelen képeket, hogy szívesen megismerne, amiből hónapos szexchat lett, majd a bajai halfőző fesztiválon estünk egymásnak, konkrétan annyira sikerült felhúznom, hogy nadrágjának a bokáig letolása és utána való ujjazás során, akkorát spriccelt a puncija, hogy pornófilmben kellene mutogatni. Én azt hittem, hogy a dolog nem újdonság számára, de két perc levegőkapkodás után elmondta, hogy soha ilyet nem élt át. Kicsit bizarr, de egy idő után, már volt olyan, hogy a nők egymásnak ajánlgattak, olyan barátnőjük számára, akiknek soha nem volt még orgazmusa hüvelyi alapon, kábé mint valami rossz hímringyót, de nem érdekelt, olyan szinten függtem a folyamatos pozitív visszacsatolástól, amit akkor kaptam, mikor sikerült egy nőnek gyönyört okozni, hogy képtelen voltam leállni vele. Aztán ahogy lenni szokott, egy nő belerondított a képbe, ugyanis ő szeretett volna velem komolyabban valamit, én viszont nem, tökéletesen elégedett voltam az életemmel, hiszen szinte minden nap más nőt dughattam, közel jártam a 300 strigulához, ám ő akkor nagyon keményen és nagyon hosszasan leosztott, aminek az volt az alapja, hogy beteg vagyok, önbizalomhiányos és csak azért csinálom ezt kompenzáljam. Persze leszartam amit mond, betudtam annak, hogy egy hülye liba, aki nem bírja elviselni azt, hogy nem kell nekem, de amikor egy gondolatot sikeresen elvetnek az elmédben, az sem egyből kezd el kicsirázni, s ahogy a hajtás is csak napról napra lesz nagyobb, úgy ez a rögeszme is eluralkodott rajtam, beláttam, hogy igaza van. Beláttam, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem azért fekszem le ezekkel a nőkkel, mert én élvezem, hanem csak és kizárólag az számított, hogy az ő szemükben én legyek a szexistenség alfája és omegája. Nem tudatosan, de végül egy fél év alatt leépült bennem ez a dolog, plusz az is sokat játszott közre, hogy megismertem egy lányt, aki komolyan érdekelt. Mára már együtt élünk, és nem csak hollywoodi klisé, hogy a nőfaló, link, rosszfiú megváltozik a nőért.

Dósa Dorián által újrafogalmazott mondás

Alternatív idővonal

Érdemes néha eljátszani a gondolattal, hogy ha bizonyos dolgok nem történnek meg velünk az életünkben, akkor most hol tartanánk. Életemet három olyan mérdföldkőhöz tudom rakni, ahol ha valami másképpen alakul, teljesen biztos, hogy nem itt tartok. Az egyik ilyen a középiskola megválasztása, a második (ami az előzőből fakad) a nyári munkáim az iskola alatt, a harmadik pedig a blog. Természetesen a blog a téma, így csak ezt vesézem ki. Ugye azt már kitárgyaltuk, hogy blog nélkül Oracecz Nóra sem az lenne, aki, úgy én sem. A blog létezése sok új barátot, ismerőst, kalandot hozott számomra, ami miatt teljesen más ember vagyok, mint amikor az első karaktert leütöttem, ezen a felületen. Rengeteg új embert, barátot, havert ismertem meg, hatalmasokat buliztunk, jókat szeretkeztünk és ezernyi kalandot éltem át csak és kizárólag a bloghoz köthető emberekkel. 1,6 millió forint nem sok pénz, én úgy érzem, hogy a legjobb befektetés volt, mert befolyásolta a későbbi munkavállalásomat, amiből hatványozottan kiszedtem ezt a pénzt. 

Hatás másokra

Említettem, hogy volt olyan lány aki a blog hatására változtatott az életén, de nem beszéltünk a fiúkról. Rengeteg pártolói levelet kaptam, amely buzdított, de sokan kértek segítséget is. Ezek legtöbbje a stylist telefonszámára, az óra márkájára, vagy éppen a menő dumákra volt kíváncsi. Nőkre mindig tudtam hatni, férfiakra ritkán próbáltam, de aki tényleg épeszűnek tűnt, azoknak azt tanácsoltam, hogy gondolják át az erősségeiket, hibáiakat és igyekezzenek először eldönteni, hogy az élettől mit akarnak. Tudom, rohadt közhelyes, de szerencsére sokan érdeklődtek, amikből általában hosszabb beszélgetések kerekedtek, megismertem a történetüket és elmondtam nekik a véleményemet, amit néhányan meg is fogadtak. Egy jószívű, de magát testesnek valló férfi úgy jutott el, a harmincéves szűzből a továbbra is kedves, de már csak pocakos és egyáltalán nem szűz férfiig, hogy hatásomra minden bátorságát összeszedve elment edzőterembe, majd mikor elég önbizalma lett, elment egy kurvához, majd kiismerte a saját hibáit, az erősségeitől pedig olyan egészséges önbizalma lett, hogy három éve boldog párkapcsolatban él. 

Első akciónk alanya, később magára ismert, úgy két éve hosszasan beszélgettünk mind az együtt töltött estéről, mind az érzéséről, ami akkor fogta el, mikor olvasott magáról a blogon. Elmondása szerint gyökeres változás következett be az életében, az anyagiközpontúságát teljesen elhagyta, most már az értékekre koncentrál, persze szereti ha egy férfi igényes, ad magára, de ez mára nem a zakója márkájára irányul, hanem arra, hogy nem vesz fel rózsaszín airmax-et macinacival az utcára (mondjuk ezt mai napig nem értem, hogy fajulhatott addig a világ, hogy a nagy feliratos mackókat valaki utcára fel meri venni, de biztos bennem van a hiba.). Mai napig jóban vagyunk, néha beszélgetünk. Ő biztosan nem fog már lefeküdni valakivel, csak azért mert pénzesnek tűnik.

Utózönge, könyv és egyebek

A blogolás önmagában nagyon tetszett és tetszik most is. Mikor magát az írást abbahagytam jelen blogon, éreztem, hogy hiányzik, így fogtam magam és csináltam egy teljesen független blogot, Szíveslátás, Vendéghányás néven. Ez a blog afféle életrajzi mű, napló leginkább szakbarbároknak, ugyanis felszolgálónak tanultam, abban is dolgoztam néhány évet. Az ott szerzett tapasztalatokról, vicces élményeimről és kalandjaimról lehet ott olvasni, amelynek könyv változata készülőben van. Sokan kérdezték, sőt pár éve valamelyik kiadó is megtalált azzal, hogy a Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz? blogból adjak ki könyvet. Én ezt nem erőltetem, ez a sztori 2011 júniusában indult, és júliusában befejeződött. Sikeres volt, mert olyan témát feszegetett ami mindenkit érdekelt, sikeres volt, mert a magunk kis bénázásaival együtt az olvasó könnyen képes volt azonosulni a bárki számára látogatható helyszíneken történt akciókkal. Sikeres volt mert, egyfajta blogos trashrealityként működött, amiben az olvasók ha akartak beleszólhattak, tanácsot adhattak, vagy éppen lefikázhattak minket. Továbbá nem volt sikeres, mert a kitűzött célt nem voltunk képesek megvalósítani, a blog és az olvasók egyre nehezedő súlya, agyonnyomott, továbbá nem volt sikeres, mert ennyi pénz kevés egy igazán változatos és egzotikus történet megvalósításához. 

Mindent összevetve én mégis sikernek élem meg, az életemben mindig egy üde színfoltként fogok rá tekinteni. Néha elmélázok azon, hogy ha kitartóbb vagyok, esetleg elfogadom az anyagi segítséget különböző cégektől, akkor hónapokig vagy akár évekig lehetett volna húzni ezt a blogot. A látogatottság és az érdeklődés meggyőző volt. Ilyenkor mindig arra jutok, hogy örülök, hogy nem így történt. Megvolt a magam öt perce, volt karakterfejlődés és örülök neki, hogy néhány sebzett szíven kívül senkinek nem lett komolyabb baja. 

Öt éve feltettem egy kérdést. Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz? Ezt egyszer részben megválaszoltam, de úgy gondolom, hogy tévedtem. Akkor azt mondtam, hogy; ha jó nőt akarsz, akkor semennyi. Nekem 1,6 milliómba került az önismeret, valakinek ez kevesebbe fog, valakinek többe. De a recept még mindig működik, mert ha pimpbe vágod magad és ha meggyőzően adod a pénzescsávót lesz punci estére. 

Kocsis Róbert rajza (rendkívül autentikus)