Sziasztok!

Rengeteg dolod kavarog a fejemben, rengeteg ötlet, rengeteg gondolat, érzelmek garmadája és egy kevés csalódás is, amire bár már a blog indulásakor felkészültem.

Őszinte ember vagyok, bevallom a mai bejegyzés visszhangja erősen befolyásolt, mikor ezeket a sorokat írom. Feltennék nektek egy kérdést a legmélyebb tisztelettel:

Mit vártatok? Mit vártatok tőlem? Mit vártatok a blogtól?

Világszenzációt? Megváltást? A férfiak azt, hogy megértsék a nőket? A nők azt, hogy megértsék a férfiakat? Lófaszt. Katarzist vártatok. Mert nektek az egyszerű nem kell, az túl unalmas. Nektek az átlagos nem jó, mert nem látjátok benne az értéket. Élesen bíráltok engem, mert a feltűnő de felszínes csajokra mentünk rá és többszáz emailt kaptam megkeseredett lányoktól, akik szitkozódva, néhol keserűséggel, csalódottsággal írták le a, hogy megérdemlem a sorsom, amiért ilyen felszínes lányokra vagyok kényszerülve, mint akikről eredetileg a blog szólt volna.

No félre ne értsetek, nem arról van szó, hogy kaptam két trollkodó üzenetet és a kis érzékeny lelkembe gázoltatok ezzel. Sokat megélt ember vagyok, kevés ez ehhez. Amiért írok az szimplán azért van, mert nem látom értelmét a további blogolásnak. Két oka is van ennek a döntésemnek, az egyik az egy teljesen jogos kritika tőletek, mégpedig az, hogy az utolsó pár sztori egysíkú. Ez pedig marhaegyszerű dolog, ha valami bejön, akkor az máskor is bejön és harmadszor is. Mi pedig Gábor cimbimmel elsősorban dugni akarunk, nem pedig szappanoperát gyártani. Nem értem mi ebben a problémátok, mindenki ezt akarja csak mi bevalljuk. Az pedig, hogy blogolunk róla egy polgárpukkasztás, egyfajta lázadás a világgal szemben, egy irányvonal, hogy nem kell a tömeget követni. A blogban nem tudunk újat mutatni és nem vagyunk Barney Stinson-ok, hogy képesek legyünk bármit beadni a nőknek. Magunkat adjuk egy kis hype-al. Ebben sem látok túl nagy erkölcsi vagy éppen morális problémát. Mindenki ezt csinálja. Mindenki szeretne szebbnek, jobbnak, okosabbnak vagy gazdagabbnak tűnni. Van aki tud, van aki nem. Egyszerű a képlet.

A másik dolog, hogy marhára unom. Nem-nem a csajozást, hanem a blogolást. Nem egyszerű a blogger élete, ha napi ennyi ember nézi naponta, ha 150-200 levelet kap naponta. Nem akarom, hogy a dolog beszippantson, hogy függjek tőle. Ez is egyszerű.

Szóval, úgy döntöttem, hogy abbahagyom. Nem a csajozást, hanem a blogolást. Van még lóvé pár bulira, a sziget fesztiválra meg amúgy is tettem félre pénzt az év elején, sőt üdülési csekkem is van, szal simán végigiszom/kúrom az egész hetet Gáborral együtt. Annyi változással, hogy erről már nem fogtok olvasni.

Most pedig egy kis elmélkedés és filizófálás következik, szóval aki nem jó szövegértésben, az nyugodtan zárja be a böngésző ablakot.

Először is kezdeném azzal, hogy a Harcosok Klubjából idézni már több mint tíz éve nem menő, ennek ellenére én a következő sorokban többször is meg fogom tenni. Szimplán azért, mert nem tudom jobban leírni a gondolataimat és ha már valaki egyszer jól megfogalmazta helyettem, akkor felhatalmazva érzem magam, hogy ezt felhasználva meséljek nektek pár dologról.

Először is kezdjük a blog alapkoncepciójáról és rólunk. Tehát; "Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz?" Mindenkinek ott volt az orra előtt, Gábor meg én csak rámutattunk. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén, Gábor meg én csak kimondtuk. Többszázra teszem azon fiúk számát, akik azért írtak nekem email-t mert a barátnőjük egy pénzes pasi miatt hagyta ott őket, legtöbbet pedig miután jól megdugták el is hajtották. Szép kis világ mondhatom és akkor a feminista közösség újoncai engem becsmérelnek amiért alázom a női nemet. Szövegértés emancipuncik, szövegértés! Ez már nem fért bele abba a nagy egyenjogúságotokba? Közben meg "Ribisétát" terveztek, impozáns mondhatom!

Amit mi tettünk messze a legőszintébb dolog, ami hasonló témákban fellelhető az éterben! Bár tény hibáztam. Nem mondtam elégszer nektek, hogy a blog nem azért létezik, mert bármit bizonyítani akarok, hanem azért létezik mert Gábor és én dugni akarunk, méghozzá olyan csajokat akiket eddig nem dughattunk meg. Kár ezen szépíteni, kár azzal a szöveggel jönni, hogy magabiztosság és duma, ha nincs lóvé nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy találkozzunk ezekkel a csajokkal. A pénz mint eszköz, nem a hódításhoz kell, hanem ahhoz, hogy a társaságba kerülj. Ez a legfontosabb. Onnantól valóban a szeméyiséged, stílusod és külsőd számít. Rájöttünk.

A blog amint írtam, nem esettanulmány és nem is szakdolgozat. Ez a blog két srác naplója, az elmúlt pár hétről. Se több, se kevesebb. A témaválasztás érdekes, sőt pimasz és kihívó, érdekes és fertelmes egyben. Nemhiába lett ilyen népszerű, ne is tagadjátok, pontosan azért jártok ide, mert van ismerős aki hasonló, vagy éppen Te is ilyen vagy és a lelkedet nyugtatod, hogy annyira mégse. Persze tudom az utóbbiból van kevesebb.

Szóval visszatérnék a kérdésemre; "Mit vártatok a blogtól?" Azt, hogy majd happy end lesz a vége, vagy azt, hogy jól beégek? Vagy azt, hogy valami agyament csaj majd jól feldob minket? Egészen a mai napig mondogattam Gábornak, hogy mekkora poén lenne az utolsó bejegyzést, egy képpel zarni amin mi vagyunk. Nem fogom. Már csak azért is, hogy nehogy nektek legyen igazatok. Nektek nem kell az igazi, nektek nem kell a valós, nektek nem kell az élet, nektek a való világ kell, nektek a katarzis kell, az kell, hogy lássatok embereket szenvedni, vagy a másik véglet, hogy lássatok embereket a jólétben, a gazdagságban és a dicsőségben. Leszarjátok azt, hogy mi van körülöttetek csak a felszínesség és a képmutatás az ami megy. A politikusokra kenitek azt, hogy szarul éltek, emberek nevét ordibáljátok, közben pedig egy fűszálat nem tesztek arréb, hogy jobban éljetek. Engem bíráltok amiért mertem az árral szemben úszni és bemertam vallani azt, amit mindenki akar csinálni, csak senki nem meri. Akkor most ki a tökös? Mi felvállaltuk azt, hogy az életünk megváltozhat, elveszíthetjük a munkánkat és azt, hogy más emberek leszünk. Na jó egy kicsit túloztam. Nincs bennem harag, nincs bennem negatív érzés felétek, csupán azt írom amit látok. Mert ezt látom. Ha kinyitjátok a szemeteket és láttok, nem pedig csak néztek, Ti is látni fogjátok.

Muszáj kitérnem a legvitatottabb témára is, ami nem más, minthogy igazi a blog, vagy sem? Vagyishogy, nem fogok nektek bizonygatni semmit, csupán egy apró gondolatmenetet had' indítsak el bennetek, kételkedő barátaim. Ha a blog fake lenne, akkor minden bizonnyal valami tervem lenne vele. Például egy marketing fogás, például egy komoly hirdetőfelület, vagy nemtudom. Ha hazudnék akkor miért nem azt hazudnám, hogy alapba van pénzem és most elverek egy kisebb összeget. Ha hazudnék miért nem szednék ki pénzt a több mint 200.000 egyedi látogatóból, ami kevesebb mint három hét alatt kattintott az oldalamra? Ha hazudnék, miért ne írnék szappanoperát és lenne minden bejegyzés újabb és újabb szenzáció? Hiszen időm van, megtehetném, hogy új és új sztorit kreálok nemlétező dolgokról és akkor mégtöbb látogatóm lenne, hiszen érdekesebb lenne a blog. Mert nektek ez kell, a hazugság.

Az a baj, hogy mindig kicsit elragadtatom magam. Nem haragszom senkire, hiszen nem lepődök meg a világon. A világ ilyen és ezen egy ember, egy közösség, egy blog, egy ország nem fog változtatni semmit. Nem vagyok indulatos ember, de ma már 78(!!) emailt kaptam amiben az utolsó bejegyzések egysíkúságát említik. Igazatok van. Ezért döntöttem úgy, hogy nem untatlak titeket tovább és elköszönök. Lehet, hogy egyszer majd részeg pillanatomban újra blogolásra adom a fejem, de ez nem most lesz.

Természetesen akinek nem Inge, annak Jürgen! - és szokásos tengermély tisztelet a büszke kivételeknek!!!

Most pedig nem tőletek kérdezek, hanem megválaszolok egy kérdést amit magamnak tettem fel, mégpedig akkor amikor a blogot indítottam;

Mennyi pénz kell az esti csajozáshoz?

"Ha jó nőt akarsz, akkor semennyi."

ps.: az emaileket olvasni fogom még egy darabig, megígérem senki nem fog kikerülni a blogra

Szerda Úr